Közlemény

2020. szeptember 13.

Ismeretlen tettesek péntekről szombat virradóra megrongálták Kosztolányi Dezső szabadkai mellszobrát.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a legerélyesebben elítéli Kosztolányi Dezső szabadkai szobrának megrongálását.

Követeljük az illetékes hatóságoktól, elsősorban a rendőrségtől és az ügyészségtől, az elkövetők gyors felkutatását és példás megbüntetését.

VMDK Press

A LEGITIMITÁS NÉLKÜLI HATALOM LEBŐGÉSE

2020. szeptember 12.

Mint ismeretes az illegitim választások után, hosszas várakozást és huzavonát követően a VMSZ-SZHP koalíció kezébe került a községi hatalom. Az alakuló ülésen már lehetett sejteni, hogy nem egy dicső korszak kezdődik, hiszen a felterjesztett személyi megoldások láttán nem lehetett tudni, hogy kinek van rosszabb káderállománya. Az eredeti szerb haladóknak, vagy a haladók magyar tagozatának. Hogy a rosszabbnál van még rosszabb, meggyőződhettünk Zenta város napján. A zentai községi képviselő-testületet alkotó huszonkilenc megválasztott képviselőből mindössze tizenhárom jelent meg a szeptember 11-i díszülésen, amelyen átadták a város idei nyilvános elismeréseit. A Szerb Haladó Párt egyetlen egy képviselője sem jelent meg a díszülésen, míg a Vajdasági Magyar Szövetség tizenhárom képviselőjéből kilenc volt jelen. A határozatképességet a cserepadon ülő Polgári Mozgalom Zentáért és az Együtt a Jobb Zentáért képviselői biztosították. Megjelenés tekintetében a zentai csata emlékművénél megtartott koszorúzás is igen foghíjasra sikeredett, így még nagyobb volt a legitimitás nélküli hatalom lebőgése.

Mindezzel bizonyítást nyert az alkalmatlanságuk és politikai éretlenségük. A község polgárai pedig foghatják a fejüket, hiszen mire is számíthatnak tőlük a továbbiakban, ha egy díszülést sem képesek méltó módon megszervezni? Jelen helyzetben az egyedüli megoldás az illegitim hatalom távozása és új, tisztességes választásokon megválasztott vezetők kinevezése.

Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Zenta

Néppárt Zenta

Zenta a Diktatúra Ellen

A VMDK elítéli Antalfalva és Cserépalja településtáblák megrongálását

2020. szeptember 4.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségéhez eljuttatott információk szerint ismeretlen tettesek augusztus végén megrongálták Antalfalva és Cserépalja településtábláit. Antalfalván a tettesek fekete festékkel lefestették az említett település magyar nevét (a román elnevezését nem bántották), míg Cserépalján a település szerb és magyar elnevezését is átfestették.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a legerélyesebben elítéli az ilyen vandál és soviniszta megnyilvánulásokat és követeli a szerbiai belügytől, valamint az illetékes ügyészségtől, hogy a legrövidebb időn belül kerítse kézre az elkövetőket és indítson ellenük eljárást. Az esetet jelentettük a polgárjogi jogvédő intézetének is.

Sajtótájékoztatót tartott a VMDK a Vajdasági RTV helyzetéről

A médiaházunkban kialakult helyzetről és a bejelentett leépítésekről tartott sajtótájékoztatót a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Csonka Áron, a VMDK elnöke kiemelte, hogy a párt szolidaritást vállal a Vajdasági RTV dolgozóival, és támogatja őket. Emellett megpróbálja jogi úton értesíteni a nemzetközi szerveket és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet arról, hogy véleményük szerint Vajdaságban sérülnek a kisebbségi jogok.

Mint köztudott, a foglalkoztatási tilalom miatt arra kényszerültek az állami szektorban dolgozók, hogy különböző ügynökségeken keresztül alkalmazzanak munkatársakat. Így történt a Vajdasági RTV esetében is, és most ezeknek az embereknek a szerződését nem fogják meghosszabbítani – mondta Csonka Áron, a VMDK elnöke.

Csonka Áron, a VMDK elnöke: Ez leépítéshez fogja vezetni a szerkesztőségeket, és úgy gondoljuk, hogy ezzel Szerbia megsérti a saját alkotmányát és azokat a nemzetközi törvényeket, amelyeket vállalt arra vonatkozólag, hogy a kisebbségieknek anyanyelvű tájékoztatást nyújt. Szerbia ezt az alkotmányos kötelezettséget már egyébként is sérti, hiszen a Szerbiai RTV mint közszolgálati televízió nem sugároz kisebbségi nyelveken, holott kötelessége volna. A Vajdasági RTV-ben a rádió és a televízió szerkesztőségének a leépítésével pedig ez a jog tovább csökkene.

Megoldásként a VMDK arra kéri a kormányt, hogy sürgősen rendelje vissza azokat az eszközöket, amelyeket megvont a Vajdasági RTV-től, valamint hogy módosítsa azt a törvényt, amellyel szabályozzák az előfizetés szétosztását. A VMDK azt javasolja, hogy a Vajdaságban összegyűjtött összeg főként a Vajdasági RTV-hez kerüljön, ezzel a pénzügyi gondok is megoldódnának, és hosszú távon fenntartható lenne a médiaház, azon belül pedig a kisebbségi szerkesztőségek működése is.

Forrás: Vajdasági Rtv, 2020. agusztus 24.

EMLÉKÉBŐL ERŐT MERÍTÜNK

Páll Sándor  (1954–2010)

          Tíz éve, 2010. július 7-én, távozott az élők sorából Páll Sándor, aki a délvidéki magyarság legbátrabb és legellentmondásosabb politikusa volt.

          Hozott magával valamit a hetvenes évek ifjoncainak vagányságából, polgárpukkasztó magatartásából, hisz azok közé a fiatalok közé tartozott, akik lemezlovasként − vidékünkön is − új szakmát csináltak maguknak.

          Hírnevét makacsságával, szívós kitartásával a háborús évek elején alapozta meg a belgrádi parlamentben, ahol törvénymódosítási javaslataival, folyamatos viszontválaszaival, csípős megjegyzéseivel, a háborús kormányt ostorozó, a szerb honatyákat nyelvük helyes használatára okító magatartásával, a nemzetkisebbségi pártpolitizálás új, addig nem tapasztalt magatartásmintáit kialakítva, pártjának, az akkor még egyetlen és egységes magyar szervezetnek: a VMDK-nak legnépszerűbb politikusa lett.

         Később is, 1996-tól, a szervezet elnökeként, következetesen kiállt a VMDK, a délvidéki magyarság – 1992-ben egységesen elfogadott – területi autonómiájára vonatkozó, elképzelése mellett.

          Nem csak az egyetemen, a képviselőházban, a jó zsíros bácskai földeken is otthon érezte magát. Gyakran szántás közben, traktora fülkéjében fogalmazta meg legújabb elképzeléseit, az általa vezetett érdekvédelmi szervezet közleményeit.

          Honatyaként, önkormányzati tisztségviselőként, képviselőként is tisztában volt azzal: csak az vállalhat politikai szerepet, aki botrányképes. Nem riadva vissza a botrányoktól sem, mi több: a botrányok által ráirányuló figyelem fénykörében a közpénzek átlátható költése mellett kardoskodott, ádáz harcot folytatva a bürokrata beidegződések ellen, a magyarságot cinikusan elnyomó, kizsákmányolva kiszorító balkáni taktikázások, kisszerű árulásokkal tarkított huzavonák ellen.

          Emlékezetes marad a hadurakkal, a háború népirtó hiénáival a nyilvánosság előtt folytatott kíméletlen vitája. A délvidéki magyarság akkor zárta őt szívébe.

          Nevéhez fűződik Óbecse és a környező települések utcái új elnevezésének kialakítása, ahogyan a magyarság zászlajának óbecsei városházára való kifüggesztése  is.

          Helytörténészként, művelődéstörténészként, tanárként, a szerb–magyar irodalmi kapcsolatok teljesen kétnyelvű kutatójaként publikált írásaival, könyveivel a hely jó szellemét és a két szomszédos nép közötti igazi megbékélés ügyét szolgálta.

          Emlékéből erőt merít a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége.

30 évvel ezelőtt alakult meg

2020. április 2.

Nincs történelmi VMDK!

        Még akkor sincs, ha egyesek állandóan TÖR-TÉNEL-MI-nek mondják, írják, ha egyesek állandóan ezt hangoztatják, sulykolják, ha egyesek gépies ismétléssel állandóan ezt a mellébeszélést, hazugságot szeretnék elterjeszteni, az emberekkel elfogadtatni.

        Kik találták ki, kik is emlegetik, szajkózzák ‒ és nem véletlenül! ‒ teljes erőből a TÖRTÉNELMI VMDK-t?

        Azok a volt vezetői, akiket a VMDK közgyűlése titkos szavazással, és döntő többséggel leváltott. Akiknek vezetéséből nem kért a tagság többsége. Akik állandóan, azóta is, vezetőnek képzelik magukat!

        A VMDK titkos szavazással leváltott vezetői, leváltásuk után nevezték el fölfuvalkodottan, önértékelési zavarokkal küszködve, történelmi pártnak azt a pártot, mely megalakulása óta folyamatosan működik, mely 1990 óta, bejegyzése óta, egy pillanatra sem szűnt meg.

        A megszűnt pártokat nevezték, elég pontatlanul, történelmi pártoknak, ám ezt a helytelenül elterjedt elnevezést nem véletlenül népszerűsítették, és népszerűsítik még ma is teljes gőzzel azok, akik új pártokat alapítva, árulásukat ködösítve leginkább attól a küzdelemtől menekültek volna, menekülnek még ma is, mely küzdelem a délvidéki magyarság területi autonómiájának kiharcolását tűzte zászlajára. Ráadásul elsőként a Kárpát-medencében élő őslakos magyar közösségek közül.

        Nincs történelmi VMDK!

        Csak VMDK van, mely 30 évvel ezelőtt alakult meg Doroszlón.