Folytatódik a délvidéki magyar sajtó leépítése

2015. október 26.

Míg a társult néppárti mutyisok vezetői azzal vannak elfoglalva kinek nagyobb az ülepe, nekik-e vagy a vélt belső ellenzéknek és azt számolgatják ki hány széken ül, addig szerzett jogaink csorbításáról "kulturális önkormányzatiságunk" azaz a Magyar Nemzeti Tanács hallgat, összhangban az állítólagosan magyar érdekeket képviselő magyar párt hivatalos politikájával.

A VMDK Hírmondó 30. számában már beszámoltunk a délvidéki magyar médiumok kálváriájáról. A kisebbségi kormánypárt által is támogatott szerbiai kormány magánosítási törvénye miatt sorban szűnnek meg a kistérségi és regionális jellegű, magyar nyelven is tájékoztató médiumok.

Azok esetében is, amelyeket "sikeresen" magánosítottak, komoly kételyeket kell megfogalmaznunk. Kiállják-e a piacgazdaság megpróbáltatásait? Megmarad-e a közszolgálatiságuk, vagy kereskedelmi csatornákká alakulnak át? Az 5 éves kötelező műsorrács keretében "muskátli" ( népies ) magyar zenét fognak engedni, vagy valós magyar nyelvű tájékoztatási tartalommal töltik föl? Mi fog történni a műsorrácsi kötelezettség lejártával? Megmarad a magyar szó, vagy teljesen kiveszik? Fogós kérdése melyekre majd a közeljövő megadja sajátos válaszát.

Azonban már most látható, hogy a délvidéki magyarság a magánosítási folyamat végén, ismételten vesztes lesz.
Míg a társult néppárti mutyisok vezetői azzal vannak elfoglalva kinek nagyobb az ülepe, nekik-e vagy a vélt belső ellenzéknek és azt számolgatják ki hány széken ül, addig szerzett jogaink csorbításáról "kulturális önkormányzatiságunk" azaz a Magyar Nemzeti Tanács hallgat, összhangban az állítólagosan magyar érdekeket képviselő magyar párt hivatalos politikájával.

Politikájuk egyszerű: beolvasztás a Pannonba, a médiumok mutyis párthaverjaiknak kezére játszása ( a Topolyai Tájékoztatási Közvállalat és az URKO esete kiváló példa. Magánosítás közpénzen, zárolt folyószámlával!), vagy a megszűnés. Lehet választani!

Tovább tart a bizonytalanság a vajdasági helyi médiában
Csak a Kúlai Rádió kelt el
Bizonytalanság uralkodik a zombori, hódsági, nagykikindai, nagybecskereki, szabadkai és antalfalvi helyi rádióállomások dolgozóinak körében. Az említett médiumok dolgozói könnyen munka nélkül maradhatnak, amennyiben sikertelenül zárul a helyi média magánosításának folyamata.
Négy és fél évtized után a Zombori Rádiót a megszűnés fenyegeti, ezzel együtt megszűnne a tájékoztatás magyar, horvát és bunyevác nyelven a zombori községben.
Hasonló a helyzet a Hódsági Rádióval, amely az egyetlen médium, amely ebben a községben szlovákul, magyarul és roma nyelven sugározta műsorát. Voltak érdeklődők a magánosításra, de a dokumentáció felvásárlása után elálltak szándékuktól.
A nagykikindai Tájékoztatási Központ 3 millió dinárral tartozik a távfűtési szolgáltatásért, a Központban foglalkoztatott 11 személy nem kap fizetést, a Magánosítási Ügynökség kérte a Központ tőkéjének újonnani felbecslését. A nagykikindai Tájékoztatási Központnak mindeddig esélye sem volt a privatizációra.
A Nagybecskereki Rádiót valamivel kevesebb, mint 4 millió dinárra becsülték, de a magánosítási folyamat sikertelen volt, és a második körben nem is hirdették meg az említett médium magánosítási eljárását.
A Szabadkai Rádió esetében hat és fél ezer polgár írta alá azt a petíciót, melyben a magyar szerkesztőség megmentését kérik az MNT-től.
Bizonytalan a helyzet az Antalfalvi Rádió és Televízióban, amely szlovák, szerb, román és magyar nyelven sugároz.
A nyugat-bácskai körzetben pozitív példának számít a Kúlai Rádió esete, mely új tulajdonosra talált, így a tájékoztatást továbbra is szavatolja szerb, magyar, ruszin és német nyelven. (RTV)

Forrás: http://www.vajma.info/cikk/media/1026/Tovabb-tart-a-bizonytalansag-a-vajdasagi-helyi-mediaban.html

Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni

(Búcsú a Rádiótól)

Nagyoktól illik pontosan idézni: „Rajtunk is múlik, hol fordul ki a világ tengelye!" – mondta a napokban patetikusan a Magyar Nemzeti Tanács jóságos tündérapó elnöke.
Rajtam ne múljon: nálam nem csak itt és most fordult ki (mind a két sarkából) a vajdasági magyar édeskés érdekvédelem észak-bácskai tengelye. Meg-megbillenni többször is volt már alkalma, mivel a piszkos politika időnként nagyon bekönyököl az ablakon.

A szemünk láttára ment végbe az anyanyelven tájékoztató médiumaink fülének betapasztása, szájának beragasztása, és ugyancsak az orrunk előtt zajlik a kedvencnek, a kiválasztottnak (mint a pogányok közt az egyetlen igazhitűnek), a párthű Pannon RTV-nek a látványos szárba szökkenése és virágba borulása. De ugyanígy tengelyingatónak számított a kézzel válogatott vállalkozói mutyilista szerinti ajándékpénz-elosztás is, a tömlöcbe tétetett „temerini fiúk" tengelyfordító ügyét meg jobb, ha meg sem pendítem, mivel a raboskodókat a vajdasági magyar érdekvédelem tizenegy hosszú év után sem volt képes kiszabadítani. Hűvös hidegen hagyta, hadd könyörögjenek csak ők maguk az annyira vágyott szabadságukért az éppen jött, vagy éppen ment szerb köztársasági elnök(ök)nek. Kegyelmi kérelmeiknek úgysem lesz foganatja! További tengelykiakadást idézett elő az önkormányzati alapítású médiumok magánosításnak álcázott elfojtása is, amely – négy-öt hatokos politikus agyszüleménye nyomán gyártott – stratagéma tizen-egynéhány bácskai és bánáti rádióállomás magyar nyelvű műsorainak a végét, a halálát jelenti.

A SZÁNKAT SEM NYITJUK KI

Az adások megszüntetésére irányuló próbálkozást nem igen követte felhördülés, a legtöbb esetben még a helybeli politikai, érdekvédelmi és civil szervezetek meg az ismert közéleti személyiségek sem tiltakoztak az anyanyelven történő tájékoztatás megvonása miatt. Egyedül csak a Szabadkai Rádió lélektelen meghurcolásának, alattomos elhallgattatásának keletkezett erőteljesebb visszhangja. (Persze nálunk a politika nem vádolható meg olyasmivel, hogy beleavatkozik a sajtó dolgaiba, legfeljebb csak megszabja, hogy milyen lehet egy közszolgálati rádió. Az pedig vagy olyan lesz, vagy egyáltalán nem lesz!) A kései megmentése érdekében indítványozott aláírásgyűjtést azonban a legnagyobb magyar pártunk öncélúnak, rombolónak, politikai haszonszerzési kísérletnek, szakmapolitikailag kifogásolhatónak, nem kollegiálisnak és Szabadka szellemiségéhez méltatlannak minősítette. A párt, a tízezer tagot számláló párt! Nem az elnökség, nem a tanács, hanem az egész párt. A csúcsvezetés által megfogalmazott állásfoglalást (az egyébként is lapító, fülét-farkát behúzó) nagy falunyi tagság szó nélkül hagyta.
Éppúgy, mint a Rádió ügyét a szabadkai képviselők a városi parlament legutóbbi ülésén. Az ott „elhangzottak" tömény esszenciáját az egykori rádiós, Németh János így foglalta össze az egyik közösségi oldalon ejtett bejegyzésében: „Látta volna még ma a Szabadkai Képviselő-testület ülését, amelyen a Szabadkai Rádió sorsáról döntöttek, és a VMSZ-ből egyetlen képviselő sem szólalt fel! A haladó radikálisok a több nyelven sugárzó községi és városi rádiókat is elkótyavetyélik, mi pedig hagyjuk. A szánkat sem nyitjuk ki. Ilyenné lett a kisebbségi érdekvédelem."

Hogy becsületére válik-e a népes pártos magyar gyülekezetnek a hosszan tartó némaság, hogy mikor undorodnak meg a rájuk kényszerített, a nevükben, a felhatalmazásukkal dirigált pártpolitikától, s hogy mennyi lelkes hívet szerez majd a VMSZ a rádióval nemhogy sorsközösséget nem vállaló, hanem annak még a látszatát is elkerülő magatartással – az idő majd megmutatja.

AHOGY ÉN LÁTTAM...

A szabadkai rádiósok egy gárdáját ismerhettem. Tizenketten voltak, akár az apostolok. A szerkesztőségben leginkább lábujjhegyen és rezignált, rezzenéstelen arccal jártak. Agyonnyomorgatva, lehalkítva dolgoztak, így voltak kénytelenek alkotni is – és valószínűleg így is éltek. Az akkori politikusi garnitúrát nem igen bírálták, ahogy a saját főszerkesztőjüket is jobbára csak a háta mögött kritizálták, amikor úgymond tiszta volt a levegő. Felettesüket leginkább a kötelezőnek hitt szigorú eldrapposítás miatt, ami ellen a színesebb egyéniségek időnként komolyan berzenkedtek. Merthogy a mostanság divatos, úgynevezett vélemény-újságírás akkoriban csupán elvétve volt tetten érhető a napi híradásokban. A jegyzetet, a kommentárt épp csak annyiban művel(het)ték, hogy magát a műfajt el ne felejtsék.
Ha egy rázós ügy, vagy bizalmas téma adódott, amit maguk között meghánytak-vetettek, s időközben a főszerkesztő vagy annak felesége váratlanul föltűnt az ajtóban, abban a pillanatban elhallgattak. Újra csattogni kezdtek az írógépek, mindenki a munkájába merült. Fölkerültek a fejhallgatók, elindult a magnószalag, sűrűsödni kezdett a cigarettafüst.
Később még egy valóságos politikai bomba is telibe találta az akkor már fogyatkozó szerkesztőséget, ugyanis a szépreményű polgármester feltörekvő feleségének személyében új főszerkesztőt kaptak. Ez volt a csöbörből vödörbe kerülés. Azelőtt az emberközpontú, szocialista önigazgatású társadalmat kellett dicsérni, onnantól pedig az önkormányzatiságot meg a magyar érdekvédelmet volt ajánlatos.
Az újságírók számára a felgyülemlő gőz kiengedésére szolgáló biztonsági szelepet leginkább a K betűs szabadidős elfoglaltságok jelentették: a könyv, a kert, a kocsma, a kaland. Kinek-kinek karaktere, kénye-kedve szerint. Az örökös szögön lógás állapota, az óraketyegéstől való lappangó függőség, a tettetett nyugalom és a szőnyeg alá beseprűzött kibeszéletlen témakupac az évek/évtizedek alatt megtette a magáét. Aki mélyen a szívére, a lelkére vette, az akár bele is beteged(het)ett.

JÁTSZANAK AZ EMBERÉLETEKKEL

Abból a legendás, szakállas gárdából mostanra csak Bencsik István maradt. Pista, aki pár nap múlva már valószínűleg a Pannon Rádióban fog a mikrofon mögött ülni, ott folytatja az újságírást. És nekem eszembe sem jut éles kis szókavicsokkal emiatt megkövezni. Bár kétségkívül nézhetném úgy is, hogy elárulja az ügyet, átáll, beáll az ellenlábas csapathoz. Meg még a Rádió megmentése érdekében kezdeményezett petíciót sem írta alá. De látom most csontsoványan, hófehér hajjal, és azt mondom magamban: emberileg megértem, sőt együtt érzek vele. Néhány hónappal ezelőtt még meg is sirattam, amikor az egyik interjúban így kesergett: „Három évem van a nyugdíjig, s senki se vegye zokon tőlem, hogy csalódott vagyok, mert végkielégítésre nem számíthatok, de másik munkát is hol találok ilyen idősen. Senki nem is kérdezett meg, mi lesz velem, és senki sem mondta, számítanak rám. Úgy látszik, mégsem voltam olyan jó újságíró. De az utolsó napig itt maradok, és úgy dolgozom, mint az elmúlt harminchét évben, ha nem így tennék, érvényét és értékét veszítené mindaz, amit eddig csináltam."
Szinte az utolsó pillanatban (milyen groteszk: a harminchetedik évben!) még egy szakmainak mondott díjat is a nyakába akasztottak, hadd szárnyaljon a lelke egy kicsit. (Mert tudták jól, mi vár rá. Rádiótemetés, a lemenő nap fényében a gyászmenetbenlépdelés. Kíséret arra a bizonyos, kivétel nélkül mindenkinek kijáró utolsó útra.) Akkor is megrendülten nyilatkozott. Öltönyt vett fel, az érettségire kapott öltönyét, és mint a Kis herceg rókája, ünneplőbe öltöztette a szívét is. Hiszen őt kitüntették – akkor biztosan elhitte, hogy jobb újságíró, mint amilyen volt Gombás Gabi vagy Miskolczi Jóska, merthogy azok sosem kaptak semmiféle díjat. Aztán megint jött a menetrendszerű kétely meg kiábrándulás: „Talán mégsem voltam olyan jó újságíró..." De hiszen tudja Ő is, hogy mindez csak ámítás meg hazugság. Méltatlan színjáték.

A politikusok játszanak/játszadoznak az emberéletekkel, nekik az nem kerül éppen semmibe. Harminckét évvel ezelőtt Sziveri talán abban bízott, hogy Vele a vajdmagy politika „nem meri majd megcsinálni", de megcsinálta. Négy évvel ezelőtt talán Pressburger is azt hitte, Vele nem eshet meg az, ami a Költővel, de megesett. Pár évvel ezelőtt talán még a Szabadkai Rádióban is úgy gondolták, hogy egy negyvenhét éves sajtóházat (mi több: újságíróműhelyt!) mégsem lehet egyetlen magyar politikai parancsszóra eltakarítani az útból, de mint látjuk: lehet. Mindent lehet. (Igaz, hogy ez már a vicc kategóriája, de azt hiszem, kihagyhatatlan: még a pannonos Kozma Zolinak is lehet/szabad beolvasztásos megoldásos működési tervet írnia annak a Szabadkai Rádiónak, amely már akkor szilajul mulattatott magyarul, vasárnaponként – ebédidőtől késő éjszakáig –, amikor a városi üvegpalota kisigazgatója még a szárnyát csattogtató (vásárfia gyanánt kapott) falepkét tologatta a falusi kocsiút porában.
(Idevágó kitérő. A legenda szerint az utazásairól híres Marco Polo egyszer azt mondta a kínai császárnak: „Akinek hatalma van, az olyan, mint a méreg." A minap feltettem egy költői kérdést: a piszkos szabadkai politikának szabhat-e határt bármi is? És érkezett a válasz: „Minden politika piszkos. Nem szab. A pénz beszél." Ez a lényeg. S hogy mit csinál a pénz az emberrel? Ez a méreg, nem a zsírszóda.)
A mégiscsakságot méltóképpen képviselő szerkesztőség – úgy, hogy közben tökéletesen el is látja a napi feladatát – elszánt küzdelmet folytat a megmaradásért. Harcol a hatalommal, dacol az elmúlással. Bármilyen rafinált is a politikai nyomás, a rádiósok gerincét nem képes összeroppantani. Megfogyatkozva is, hűtlenül elhagyva/elárulva is, akik maradtak, azok helytállása példaértékű, e tekintetben nincs miért szégyenkezniük. Rajtuk már nem múlik, hol fordul ki a világ tengelye: mert ők inkább vállalják a teljes megszűnést, mit a totális beolvadást.

Már csak néhány nap van hátra a Rádió életéből. És végleg elcsendesül.
Talán valahogy így kell cselekedni a haldoklóval: én már minden létező bűnét megbocsájtottam. A színlelt naivitását, a számító behódolását, a gyáván hallgatását. És mindegyre csak a Jézus-i intelem, a Lukács szerint való jövendölés kattog az agyamban:Mondom néktek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.

Szabó Angéla
Forrás: http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/10/ha-ezek-elhallgatnak-kovek-fognak.html

Pártmédia további építése? Elkelt a Topolyai Tájékoztatási Közvállalat

2015. október 24.

Pártmédia további építése?

2015.október 16-án megjelent a hír miszerint a magánosítás második körében van vevő a Topolyai Tájékoztatási Közvállalatra. Az ajánlattévő a pacséri székhelyű Regionális Kommunikációrt Egyesület (szerbül Udruženje za regionalnu komunikaciju-URKO) volt.

Az URKO 45 eurócenttel kínált többet a kikiáltási ártól, amit a közvállalat becsült vagyonának 66% -ban határoztak meg. Összességében 31.165 euróért fizettek érte.

Az ügy érdekessége, hogy az URKO egyesület eddig a Pacséri TV keretein belül működött, amely műsorait a mutyilistán szerepelő SAT-Trakt vállalat (tulajdonosa tagja a Bácstopolyai Önkormányzat Községi Tanácsának) kábeltévé csatornáján bonyolította le.

Azonban az URKO komoly anyagi támogatásban részesült a helyi önkormányzattól (8millió dinár az elmúlt két évben, egyes értesülések szerint idén is jelentős összegben részesültek), vezetője pedig sokáig mgr. Szombathy Zoltán volt, a kisebbségi kormánypárt helyi elnöke, volt önkormányzati, tartományi képviselő, a helyi kommunális közvállalat vezetője.
Tudomásunk szerint, az URKO jelenlegi vezetője egyben a pacséri Helyi Közösség Tanácsának (kisebbségi kormánypárti ) elnöke.

Magánosítás közpénzen? Pártmédia további építése ?

Dokumentumok:
http://www.uns.org.rs/sr/desk/Privatizacija/33912/urko-iz-pacira-kupio-i-radio-i-televiziju-.html
http://www.novosti.rs/vesti/srbija.73.html:492893-Backa-Topola-Pare-samo-politicki-podobnoj-TV
http://www.nuns.rs/reforma-javnog-informisanja/Privatizacija-medija/25253/urko-iz-pacira-kupio-i-radio-i-televiziju.html
http://www.vajma.info/cikk/media/1013/Van-vevo-a-Topolyai-Tajekoztatasi-Kozvallalatra.html
http://vesti.krstarica.com/vojvodina/urko-iz-pacira-kupio-i-radio-i-televiziju/
http://www.rra.org.rs/pages/view_cable_permit/latinica/370
http://www.btpublicnews.co.rs/?p=126

A Szabadkai Rádió esete kimutatta a kisebbségi kormánypárt politikai kudarcát. Mit csinálnak a kormányban? Ez volna a "sikeres" érdekképviselet?

2015. október 23.

Folytatódik a délvidéki magyar sajtó kálváriája.
Amikor napi szinten egy-egy médium a süllyesztőben végzi, akkor nem beszélhetünk a "magyar nyelvű tájékoztatás jelenlegi szintjének megőrzéséről", de a magánosítási modell sikerességéről sem.
A magánosítás utáni finanszírozási rendszer sem szavatolja a nemzeti közösségek szerzett jogait a tájékoztatás területén.
Ha ez így van, akkor meg mit is csinál a kisebbségi kormánypárt a szerbiai kormányban? Ez volna az a "sikeres" érdekképviselet?

Tovább fokozódik a délvidéki magyar sajtó kálváriája. A napokban a kisebbségi kormánypárt írásban elismerte nem áll szándékában segíteni az önálló Szabadkai Rádió megmaradását. Még alapítvány formájában sem. Csak a Pannon Alapítványba való beolvadást támogatják, hiszen ezért hozták létre. Arról meg már mindenki tudja milyen a Pannon szerkesztéspolitikája. Egy párt, egy vezér, egy hang, egy vélemény. Közösségi szerep? Erre már nem adunk a magyarországi adófizetők forintocskáiból!

A kisebbségi kormánypártnak úgy tűnik fontosabb a vélt belső ellenzék aláírásgyűjtését elmarasztalni, mint a délvidéki magyarság számára menteni a menthetőt. Közleményükben azt sugallják az aláírásgyűjtés valójában a polgárok adatainak "halászását" szolgálja. Bagoly mondja verébnek. Mert ha valaki tudja hogyan kell azt csinálni, hát ők azt biztosan tudják! Bebizonyították. Nem is egyszer.

De a vélt belső ellenzék sem adja magát! Ugyanis, minap átadták a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hivatalának a 6600 támogatói aláírást (igaz a Szabadkai Rádió nevében, de a rádió újságírói szép számban csatlakoztak a mutyilistás párt vélt belső ellenzékéhez. A petíciót átadó újságíró is közöttuk van.) azzal a felszólítással, hogy a MNT elnöke azonnali hatállyal hívja össze és a hét végéig tartsák meg a Magyar Nemzeti Tanács rendkívüli ülését, amelyen fogadjanak el határozatot a Szabadkai Magyar Rádió Alapítvány létrehozásáról és ezen keresztül szavatolják a Szabadkai Rádió műsorainak változatlan formájában történő további sugárzását.

Így egy igazán érdekes helyzet alakult ki. A mutyilistás párt hivatalosan nem támogatja a Szabadkai Rádió megmaradását, de a kisebbségi kormánypárt testületeiben ülő, magasrangú tisztségviselőkön (akik egyben a vélt belső ellenzék köreiben is jelen vannak) keresztül bírálja saját "meggyőződéses" álláspontját. Nem tudathasadásos állapot ez?

Szerencsére nem kellett sokat várnunk a Magyar Nemzeti Tanácsban regnáló kisebbségi kormánypárti többség válaszára. Szégyenteljes jogi csiki-csuki játékba kezdtek és (el) hárították a petíció általi nyomást. Az MNT elnökének közleménye szerint " a rádió munkatársai fordúljanak az alapítóhoz" (Szabadka város- a szerz.megjegyzése) mert ők "továbbra is az MNT döntéseinek szellemében szeretne eljárni". Magyarán, eltemetik a Szabadkai Rádiót.

Azonban a Szabadkai Rádió esete igen tanulságos. Mert nem csak arra mutat rá, hogy a MNT fogatlan oroszlán, hanem szemléltető oktatás keretében kimutatja a mutyilistás párt politizálásának sikertelenségét.

Ugyanis, a Szerb Haladó Párttal (SNS) 2014. április 27-én aláírt koalíciós szerződés nyolcas pontja alatt, a Kisebbségi jogok című fejezet, f. szakasza alatt abban állapodtak meg koalíciós partnerükkel, hogy:
"f) Az új médiatörvény-csomag biztosítani fogja a magyar nyelvű tájékoztatás jelenlegi szintjének megőrzését. A kisebbségi nyelven is sugárzó helyi elektronikus médiumok privatizációjának modellje és a magánosítás utáni finanszírozási rendszer szavatolni fogja a nemzeti közösségek szerzett jogait a tájékoztatás területén; "

Amint azt a gyakorlatban tapasztaljuk ennek a szöges ellentéte történik. Amikor napi szinten egy-egy médium a süllyesztőben végzi, akkor nem beszélhetünk a "magyar nyelvű tájékoztatás jelenlegi szintjének megőrzéséről", de a magánosítási modell sikerességéről sem.

A magánosítás utáni finanszírozási rendszer sem szavatolja a nemzeti közösségek szerzett jogait a tájékoztatás területén.

Ha ez így van, akkor meg mit is csinál a kisebbségi kormánypárt a szerbiai kormányban? Ez volna az a "sikeres" érdekképviselet?

Dokumentumok:
http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2763/VMSZ-Meltatlan--34politikai-haszonszerzesi-kiserlet34-a-Szabadkai-Radio-korul-kialakult-helyzet.html
http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2764/Reagalas-a-Vajdasagi-Magyar-Szovetseg-elnoksegenek-oktober-14-ei-kozlemenyere.html
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19214/Atadtak-a-peticiojukat-a-Szabadkai-Radio-beolvasztasa-ellen-tiltakozo-ujsagirok.html
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19220/MNT-A-peticiot-a-Szabadkai-Radio-alapitojanak-kell-atadni.html
http://www.vmsz.org.rs/sites/default/files/user-images/koalicios_szerzodes_.pdf

Követeljük a Magyar Nemzeti Tanács rendkívüli ülésének összehívását

2015. október 22.

Az MNT elnökétől és a MNT Tájékoztatási Bizottság elnökétől követeljük a MNT rendkívüli ülésének összehívását a Magyar Szóban kialakult helyzet miatt.
A főszerkesztőnek és a TJGYT elnökének mennie kell!

Magyar Nemzeti Tanács
Ago Mamužić utca 11/II
24000 Szabadka
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Kelt: 2015. 10. 22.

MNT Elnöke
Hajnal Jenő Úr

Tisztelt Elnök Úr!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felszólítja Önt, azaz a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, hogy azonnali hatállyal hívja össze a Magyar Nemzeti Tanács rendkívüli ülését és számoljon be a választott képviselőknek a Magyar Szóban kialakult helyzetről.

Ugyanakkor követeljük, hogy a napilap művelődési rovata szerkesztőjének leváltásával okozott erkölcsi kár és szakmai vétség miatt egyrészt tűzze napirendre a Magyar Szó főszerkesztője, Varjú Márta eddigi tevékenységének megvitatását, illetve a felmentéséről szóló határozatot, másrészt pedig a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGY) elnökének haladéktalan menesztését az illető testület tagjaira végzett nyomásgyakorlás miatt.
A VMDK elnöksége

Az MNT Tájékoztatási Bizottságának
MNT Tájékoztatási Bizottság Elnöke
Németh Ernő Úr
Tisztelt Elnök Úr!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felszólítja Önt, azaz a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának elnökét, hogy azonnali hatállyal hívja össze a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának rendkívüli ülését és foglaljon állást a Magyar Szóban kialakult helyzet kapcsán.
Továbbá követeljük, hogy tűzze napirendre a Magyar Szó főszerkesztője, Varjú Márta tevékenységének megvitatását, illetve javasolja annak menesztését a Magyar Szó főszerkesztői posztjáról , hiszen súlyos szakmai és megbocsájthatatlan erkölcsi hibát vétett a napilap művelődési rovata szerkesztőjének leváltásával. Ugyanakkor követeljük, hogy kezdeményezze a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT) elnökének leváltását a testület tagjaira végzett nyomásgyakorlás miatt.

A VMDK elnöksége

A Magyar Szó főszerkesztőjének és a TJGYT-elnökének mennie kell!

2015. október 21.

A Magyar Szó főszerkesztőjének és a TJGYT-elnökének mennie kell!
Összegezvén a Magyar Szóban kialakult helyzetet: van két, nem hivatalos, szóban lemondott TJGYT-tag, egy leváltott majd "befagyasztott" mellékletszerkesztő, dühöngő és önkényeskedő TJGYT-elnök, kétségbeesett szerkesztőség, megalázott újságírók, megosztott értelmiség, becsapott közvélemény.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége egyszer már kimondta: a Magyar Szó főszerkesztőjének mennie kell!
Most módosítunk:
A Magyar Szó főszerkesztőjének és a TJGYT-elnökének mennie kell!

A Magyar Szó művelődési rovata körül kirobbant botrány folytatásaként egyes médiumok arról adtak hírt, hogy a Magyar Szó Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testület (TJGYT-azaz igazgató bizottság) elnöke Ujhelyi Lukács ( a mutyilistás párt bankára, a kisebbségi párt tartományi listavezetőjének édesapja), telefonon felhívta a TJGYT azon két női tagját, akik előzőleg közleményben hírt adtak arról, hogy a művelődési rovat szerkesztőjének leváltása "be lett fagyasztva", majd minősíthetetlen hangnemben és hangerővel beszélt velük, megfenyegetvén őket.

A hírek szerint a telefonos beszélgetés végén a két hölgy szóban lemondott a TJGYT-tagságról.

Az Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke és a szabadkai székhelyű, de az Újvidéki Egyetem részét képező Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar is megszólalt ez ügyben. Közleményükben (Kontra Ferenc leváltása kapcsán- a szerk. megjegyzése), többek között a következőket írják:
" A fentiek tükrében határozott álláspontunk, hogy Varjú Márta súlyos szakmai és megbocsájthatatlan erkölcsi hibát vétett, ezért követeljük, hogy az illetékesek haladéktalanul bírálják felül Varjú Márta főszerkesztő tevékenységét"

Összegezvén a Magyar Szóban kialakult helyzetet: van két, nem hivatalos, szóban lemondott TJGYT-tag, egy leváltott majd "befagyasztott" mellékletszerkesztő, dühöngő és önkényeskedő TJGYT-elnök, kétségbeesett szerkesztőség, megalázott újságírók, megosztott értelmiség, becsapott közvélemény.

Eközben a Magyar Szó alapítója, a TJGYT -tagokat javasoló/minősítő testület, azaz a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) (meg)választott tanácsnokai semmiről sincsenek (hivatalosan) tájékoztatva, a MNT tisztségviselői és az MNT Tájékoztatási Bizottsága pedig csendbe burkolódzott. Mintha semmi sem történne, a fölöttünk zörgő orkán meg úgyis elmúlik. Ha időközben nem visz el bennünket. Egyenként.

Pedig most igazán lépni kell(ene). Mert mindez tovább csorbítja a kisebbségi kormánypárti többségű Magyar Nemzeti Tanács amúgy is megtépázott tekintélyét, illetve tovább rombolja a kulturális autonómia eszmeiségét. Mintha azt szeretnék elérni, hogy a délvidéki magyarság körében teljes egészében kiirtsák az autonómia igényét.

Végezetül, figyelembe véve az események sorát, módosítunk:
A Magyar Szó főszerkesztőjének és a TJGYT-elnökének mennie kell!

Dokumentumok:
http://librarius.hu/2015/10/15/hogyan-rugnak-ki-ma-egy-szerkesztot-a-magyar-szonal/
http://ujvidekimagyartanszek.ff.uns.ac.rs/index.php/hirek-rendezvenyek/198-kozlemeny-kontra-ferenc-levaltasa-kapcsan

A VMDK elnöksége

Elutasított feltételes szabadon bocsátási kérelem

2015. október 20.

MÁRIÁSNAK NINCSEN SZABADSÁG!

Az újvidéki Felső Bíróság szeptember 10-i végzésével, amelyet október 5-én kézbesítettek, elutasította Máriás István feltételes szabadon bocsátásának kérelmét.
Máriást a „temerini fiúk" néven elhíresült bűnperben 15 évi szabadságvesztésre ítélte az akkori újvidéki Kerületi Bíróság. A büntetésbe a bíróság beszámította a vizsgálati fogságban eltöltött időt. Időközben, az amnesztia törvény alapján, egy év hat hónap büntetés-elengedésben részesült. Máriás büntetésének leteltét a Sremska Mitrovica-i Büntetés-végrehajtási Intézet 2017. december 26-ára „tervezi".
A mostani bírósági végzés szerint Máriás kérelme „nem megalapozott". A bírósági tanács véleménye szerint „a büntetés célja a konkrét esetben még mindig nem valósult meg, a korrektív nevelési munka folyamata nincsen teljesen befejezve".
A bíróság az elutasító döntést az intézet véleményére is alapozta, amelyben Máriás a büntetését tölti, miszerint „a büntetés részének feltételesre váltása ebben a pillanatban nem célszerű".
A bírósági végzésből nem derül ki, hogy Máriás szabadon bocsátása miért „nem célszerű"? Ez a kérdés különösen indokolt, mivel a börtönben befejezte az a fűtő- és hűtőtestek javítására képező középiskolát és „az elítélt adaptációjával sem volt probléma".
Máriás 2012-ben és 2013-ban kegyelemi kérvénnyel fordult a köztársasági elnökhöz és 2013-ban is kérelmezte a feltételes szabadlábra helyezését. Mindegyik alkalommal elutasították. Ez azért is furcsa, mivel köztudott, hogy még a háborús bűnösöket is szabadon bocsátották a büntetésük két harmadának letöltése után.
A Felső bíróság végzése ellen fellebbezést nyújtottam be. A végső döntést az ügyben az ugyancsak újvidéki Fellebbviteli Bíróságnak kell meghozni.

Újvidék, 2015. október 9.
Bozóki Antal ügyvéd
http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/10/mariasnak-nincsen-szabadsag.html

VMDK - TV

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Hívjon bennünket

My status

Hírlevél